A szénhidrátszegény diéták alkonya

A zsírokban szegény diéta hatásosabb a súlycsökkenés eléréséhez, mint a szénhidrátbevitel csökkentése - erre a megállapításra jutottak amerikai kutatók.

A tudósok aprólékosan megvizsgálták a kutatásban részt vevő, ellenőrzött diétát követő embereket: minden morzsányi ételt, testedzéssel töltött pillanatot és levegővételt figyelembe vettek.
Az amerikai Országos Egészségügyi Intézetben vizsgált, zsírokban szegény és szénhidrátokban szegény étrendet tartók körében a kutatás során azt tapasztalták, hogy a kevesebb kalóriabevitel nyomán súlycsökkenés következett be, de azok vesztettek többet a súlyukból, akik kevesebb zsírt fogyasztottak.

Melyik diéta hatékonyabb a derék körüli úszógumi leküzdésében és a testzsír csökkentésében?

Korábban is felmerült, hogy vajon a derék körüli "úszógumi" leküzdésének legjobb módja-e a szénhidrátbevitel csökkenése, mivel az megváltoztatja a szervezet anyagcseréjét. Az elmélet szerint a kevesebb szénhidrát fogyasztása miatt csökken az inzulinszint, aminek következtében a test zsírtartalékai csökkennek.
A BBC News beszámolójában Kevin Hallt, a diabétesszel, emésztési- és vesebetegségekkel foglalkozó amerikai székhelyű országos intézet kutatóját idézi, aki elmondta: ha az ember kevesebb szénhidrátot fogyaszt, valóban csökken a testében felhalmozott zsír, de korántsem annyira, mintha a zsírok bevitelét korlátozná.
A kutatás során 19 elhízott embernek először napi 2700 kalóriás étrendet állítottak össze. Ezt követően két hétig harmadára fogták vissza a napi kalóriabevitelt a színhidrátok vagy a zsírok csökkentésével.
A kutatók mérték a belélegzett oxigén és a kilélegzett széndioxid mennyiségét, valamint azt is, hogy mennyi nitrogén volt a kísérletben résztvevők vizeletében. Az adatok ismeretében számolták ki, hogy pontosan milyen kémiai folyamatok játszódnak le a testben.
A Cell Metabolism folyóiratban publikált eredmények szerint hat nap diéta után a zsírokban szegény táplálékot fogyasztók átlag 463 grammnyi testzsírt vesztettek, 80 százalékkal többet, mint azok, akik szénhidrátban szegény étkeket ettek. Utóbbi csoport átlagos testzsírvesztesége 245 gramm volt.
Korábbi tanulmányok azt mutatták, hogy a való életben, ahol nem ellenőrzi senki szigorúan a diétát, az emberek több súlytól szabadulhatnak meg a szénhidrátbevitel csökkentésével. Hall szerint, ha valaki könnyebben tart be egy diétát, mint egy másikat, és azt folyamatosan képes követni, akkor azt kell választania. "Viszont ha a zsírokban szegény étrend bejön valakinek, akkor nem kell számolnia az anyagcsere-változás hátrányaival" - mondta.
A Tufts Egyetem szakértői, Susan Roberts és Sai Das úgy vélte, az új tanulmány sok szempontból cáfolta, hogy az alacsony szénhidrátbevitelű étrend jobb lenne, de a hosszú távú hatások még nem világosak. Robertsék szerint az a legfontosabb üzenet, hogy vannak olyan szénhidrátok, amelyekkel semmi baj, különösen a teljes kiőrlésű gabonák és alacsony glikémiás indexű ételek.

Miért fontosak a szénhidrátok?

Mindenekelőtt azért is tartom lényegesnek a fenti kutatás eredményeit, mert nagyon sok, a szénhidrátszegény diétát hirdető vagy alkalmazó, gyakran csupán önjelölt szakember elfelejti hangsúlyozni, hogy valamennyi sejtünk számára az elsődleges energiaforrást a szénhidrátok jelentik, az agy és az idegsejtek pedig tulajdonképpen csak aligha képesek megfelelően működni cukor hiányában. Ennek tudatában ugye senki sem várja el egy nagy nyomásnak kitett, napi nyolc órában szellemi munkát végző irodai dolgozótól, vagy - ami még rosszabb - egy még iskolába járó gyermektől, hogy az agyát szénhidrát nélkül optimálisan működtesse?

Közhely, ezekben a diétákban mégis gyakran elfelejtett tény, hogy a szénhidrátok sem mind egyformák. Vannak közöttük gyorsan felszívódók (monoszcharidok - pl.cukor, és di- vagy oligoszacharidok, pl. laktóz) és lassan felszívódók (poliszacharidok, azaz összetett szénhidrátok, pl. keményítő, cellulóz) is. Ez utóbbiak gyakran a teljes kiőrlésű gabona termékekben és zöldségekben fordulnak elő keményítő formájában, és általában kéz- a kézben járnak, ami egyszersmind azt is jelenti, hogy az egyébként  az ember sejtjei számára saját tápanyagként nem hasznosuló, ám a bélflóra egészsége szempontjából nélkülözhetetlen rostok (=cellulóz) ezekkel együtt szintén bekerülnek a szervezetbe.

Az összetett szénhidrátok ezen felül - az egyszerűekkel szemben - nem dobják meg hirtelen a vércukor szintet, és annak szintje nem is esik vissza nagy hirtelenséggel, fél órával az étkezés után, és inzulin rezisztenciához sem vezetnek, tehát semmilyen egészségügyi oka nem lehet annak, hogy ezeket száműzzük az étrendünkből.

Hozzáteszem, én a zsíroknak sem vagyok ellensége, ám a rossz minőségű, egészségtelen zsíroknak és szénhidrátoknak támogatója sem! Összességében azt gondolom, hogy semmit sem szabad csak úgy, elítélőleg, főgondoszként megbélyegezve száműzni a tányérunkból. A hangsúly természetesen itt is sokkal inkább a hogyanon, a mennyiten van, és esetleg azon, hogy mikor.

A hogyanról a tudatos étkezés módszerének bemutatásakor már írtunk, a mennyit pedig egy egyénenként változó mutatószám, amelyet feltétlenül érdemes legalább az első pár alkalommal egy szakemberre bízva kiszámoltatni.

Bővebben a témáról a Minden OK blogon olvashat.

Felhasznált forrás: MTI