Paraszolvencia - avagy hová lett a pénz és az orvosok?

A paraszolvencia („hálapénz”) hagyománya egészen az orvosi ellátás ingyenessé válásági nyúlik vissza: amint megjelent az ingyenes ellátás, rögtön megjelent a hálapénz is. A betegek hirtelenjében nem tudták kezelni, hogy házhoz hívják az orvost és a korábbiakkal ellentétben immár ne adjanak neki semmit!

Funkcióját, megjelenési formáját tekintve három típusát különböztethetjük meg:

  • a jobb vagy gyorsabb ellátás reményében előre fizetette paraszolvencia (gyakorlatilag megvesztegetés)
  • hagyományelven adott paraszolvencia (elvárt összeg)
  • hálapénz (a beteg elégedett és ténylegesen szeretné megajándékozni orvosát)

A paraszolvencia napjainkban afféle társadalmilag elfogadott fekete bevételnek vagy ajándékozásnak tekinthető. Egy olyan kulturális jelenségről beszélünk, amely a biztosítottak számára afféle kényszer az egyébként alulfizetett orvosok oldaláról pedig mára már elvárás. Valami, ami elvileg önkéntes, de mégis „jár”.
A kormányzat és az egészségfinanszírozás többször próbálkozott már keretek közé rendezni ezt a szokást, de olybá tűnik, hogy ez még úgy sem lehetséges, hogy a magánfinanszírozás egyre elterjedtebbé és elfogadottabbá válik. Ugyanaz a beteg, aki a magánrendelőben megfizeti az orvosát, ki fogja fizetni a paraszolvenciát majd a TB finanszírozott kezelések esetében, annak ellenére, hogy amúgy is „törzsvendég”.
A paraszolvencia problematikája leginkább abban rejlik, hogy a betegek és hozzátartozóik számára rendkívül megterhelő lehet anyagilag egy esetlegesen elhúzódó, krónikus megbetegedés. Sok esetben akár egészhavi fizetésekkel szponzorálják meg akár előre is orvosuk 3-4 órás munkáját és az utókezeléseket, miközben amúgy is elképesztő mértékben megnőhetnek egészségügyi kiadásaik, bevételeik pedig jelentősen lecsökkennek vagy akár meg is szűnhetnek. A paraszolvencia pedig, elsősorban annak „ajándék” jellege miatt, nem biztosítható: sem az egészségpénztárak sem a biztosítótársaságok nem adnak rá fedezetet, hacsak nem a „kórházi napi díj”-at. Akkor hát honnan?
Egy kissejtes tüdőrákos beteg például, ha kénytelen kivárni a sorát, mert nincs pénze megfizetni (akár legálisan, akár illegálisan) a soron kívüli vizsgálatokat, az egyszerűen belehal a betegségébe, akár még mielőtt sorra kerülne. Pedig még az is lehet, hogy tanár, vagy más szegény diplomás, vagy akár hajdani nővérke… Akinek nincs pénze, meghalhat. Így volt ez 200 éve is, és olybá tűnik, most is így maradt.
Nincs mit csodálkozni tehát azon, hogy kiegészítő kezelésekre csak kevés vagy akár nem is marad.
Közben pedig orvosaink, ápolóink, valamennyi szakképzett szakember, akinek pályakezdőként vagy más okok miatt nem vált osztályrészévé a "sztárság", tudásához és a tanulással töltött évtizedekhez méltó, vagy akár csak családja eltartását biztosítani képes megélhetési lehetőséget keresve elhagyja hazánkat.
Felteszem hát a kérdést: ha a befizetett TB járulékok nem képesek fedezni

  • az egészségügyi dolgozók elfogadható bérezését,
  • a betegek táppénzét,
  • a gyógyszereket,
  • a kiegészítő gyógykezeléseket, és
  • az egészségügyi intézmények fenntartását,

akkor hová lett a pénz?
Amikor havi százezreket vonnak le a béremből éveken keresztül, akkor

  • miért fizetek ismét százezreket egy olyan kezelésért, ahol ruhafogas az infúzióállvány, és ha műtét után szabad folyadék van a hasüregben, akkor sem tolnak le veszekedés nélkül ultrahangra és nem adnak lázcsillapítót?
  • miért kényszerül 3-4 kórházban dolgozni vagy ügyelni egy-egy orvos vagy ápolónő édesanya?
  • miért telik a központi költségvetésnek futballstadionra?

Nem, engem nem zavar a paraszolvencia. Nem zavar, mert "orvosgyerek" vagyok, szeretett, jó orvos van a családban, aki nem kéri, de elfogadja. Például miattam. Elfogadom, tehát, de csak addig, amíg

  • önkéntes
  • utólagos
  • és/vagy "előgondoskodható"

Sokkal inkább zavar az a "paraszolvencia", amit azok kapnak készhez, akik gondoskodnak róla, hogy a kórházak kevesebbet kapjanak. Ezért az orvosaimra soha nem panaszkodom.

 
***
Hasznosnak találta ezt a bejegyzést?

Ide kattintva a Facebookon is követheti a Minden OK blogot!