Mi teszi a természetgyógyászt?

A gyógyítók 3 hivatalos és kevésbé hivatalos ismérve

Magyarországon a rendszerváltást követően igazi kuruzslódömping indult el: vallási felszabadulásunkkal egy időben tömegesen jelentek meg mindenféle sarlatánok, akik dörgedelmes lóvéért árulták a kétségbeesett embereknek a semmit. No, nyilván nem mindig semmit, de azért éppen elég gyakran ahhoz, hogy örökre lejárassák vele a természetgyógyász szakmát.

Annak érdekében, hogy elejét vegyék a további csalásoknak – nevezetesen annak, hogy egy kétségbeesett beteg ember pénzét a csoda reményében valami szutyok ember, aki a betegséget és a kétségbeesést talán hírből sem ismeri, szépen kicsalja – Európában először Magyarországon megteremtették a természetgyógyász tevékenység jogszabályi kereteit. Ennek következtében, aki ma Magyarországon természetgyógyászként kíván dolgozni, annak meg kell felelnie bizonyos alapvető, rendelet által előírt kritériumoknak.[1]

Sajnos a jogszabály nem zárja ki, hogy bárki alternatív gyógyítónak nevezze saját magát, és biztos vagyok benne, hogy sarlatánok most is vannak, mindig is voltak, és nagy valószínűséggel lesznek is, de hiszem, hogy megfelelő tájékoztatással lehetőséget adunk az embereknek arra, hogy felismerjék, vajon valódi, képzett szakemberrel állnak-e szemben, vagy egy csalóval.

A természetgyógyászat, az alternatív gyógymódok és a kiegészítő gyógymódok köre igen széles: ma Magyarországon mintegy félezerre hág ezen módszerek száma, és ebben még nincsenek benne a mindenféle szerek, étrend-kiegészítők és más csodacuccok (amelyeknek sajnos igen jelentős része ellenőrizetlen). Annak megkülönböztetése, hogy ki a gyógyító és ki az, aki inkább csak pénzt akar keresni mások, egy „érzékeny piaci szegmens” nyomorán, a szakemberek számára is nagyon fontos, hiszen az alternatív gyógymódokat és a természetgyógyászatot a mai tudományos körökben övező rosszindulat alapvetően a sarlatánok destruktív munkásságából és a tudományos szakemberek nagyfokú tudatlanságból fakad. (Mielőtt még valakit megsértenék: nem a szakmai hozzáértésüket vonom itt kétségbe – annak meglétéről maximálisan meg vagyok győződve! Inkább csak azt szeretném mondani, hogy tájékozatlanok az egyes kiegészítő és alternatív módszerek körével és tudományos alátámasztottságával kapcsolatban.)

Tehát akkor, nézzük meg, hogy

ki folytathat Magyarországon természetgyógyász tevékenységet?

 

1. Aki szerepel az ENKK egészségügyi szakdolgozói jegyzékében

Kevesen tudják talán, leginkább csak a természetgyógyász tevékenységet folytatók, hogy nem csak orvosi kamara létezik Magyarországon, hanem egy egészségügyi szakdolgozói névjegyzék is, amely szépen kilistáz orvost, ápolót, gyógyszerészt és minden más egészségügyi szakdolgozót is, beleértve a természetgyógyászokat.

Ennek nagyjából csak adminisztratív jelentősége van: aki itt nem szerepel, az nem számlázhat természetgyógyász tevékenységet, sem pszichológusit.

Ki mindenki lehet tehát nyilvántartott gyógyító Magyarországon?

2. Akinek megfelelő akkreditált szakirányú képzettsége van

Ahhoz, hogy valaki az ENKK (Egészségügyi Nyilvántartási és Képző Központ) adatbázisába bekerüljön, akkreditált szakirányú egészségügyi végzettséggel kell rendelkeznie. Ha van ilyenje, akkor egészségügyi szakdolgozónak minősülhet, és kérheti a felvételét a névjegyzékbe.

Ez azonban korántsem garancia arra, hogy kiváló szakemberrel állunk szemben, hiszen – ahogy mondják – a „kettessel már operálhat” a végzett sebész is. Ugyanez a helyzet a természetgyógyászokkal is. Azért azt mégis jó tudni, hogy legalább jogilag tisztán, legálisan, felelősségre vonható módon végzi a tevékenységét, hiszen ha nem akar bajba kerülni, kénytelen jól, vagy legalábbis óvatosan csinálni, nem?

Természetgyógyász tevékenységgel a névjegyzékbe egy körülbelül kétéves képzési időt követően kerülhetnek be a szakdolgozók. Ezalatt a képzési idő alatt elvégeznek egy egészségügyi alapmodul, egy természetgyógyász alapmodul és egy szakirányú modul tanfolyamot, letöltik a gyakorlati idejüket, majd a tanfolyami és gyakorlati igazolásaikkal együtt írásbeli és gyakorlati vizsgát tesznek az ENKK vizsgabizottságának színe előtt.

A nyilvántartásba vételt követően pedig, mint bármely más egészségügyi szakdolgozónak, a természetgyógyász tevékenységet folytatóknak is kötelességük minden évben részt venni bizonyos akkreditált továbbképzéseken, és megfelelő mennyiségű kreditpontot össze kell gyűjteniük ahhoz, hogy benne maradhassanak a névjegyzékben.

A szakirányú képzettséget biztosító tanfolyamok listája elérhető az ENKK oldalain is, ám ezek kizárólag az ETI saját tantermi képzéseit tartalmazzák. Emellett tájékozódhatunk más képző intézmények természetgyógyász tanfolyam listáiból is, és kedvünkre válogathatunk a természetgyógyász képzési lehetőségek között.

3. Aki valamely hagyományos gyógyító rendszer saját képzési struktúrájában gyógyító fokozatot ért el

Az alternatív és kiegészítő gyógyászatnak megvan az az ambivalens tulajdonsága, hogy el tud szakadni a jogszabályi környezettől, és egy saját etikai és hitelesítési rendszert hoz létre valamennyi hagyományvonalon és képzési struktúrában. Ezek jogi megítélése országonként és kultúránként eltérő lehet. A hagyományos kínai orvoslás például Hollandiában teljességgel alternatív gyógymódnak minősül, nem tanítják orvosi vagy más egyetemeken, nincsenek törvényileg vagy bármilyen más, hivatalos formában akkreditált képzései és végzettségei, nem nevezheti magát orvosnak egy hazájában végzett, diplomás kínai professzor ennek ellenére szolgáltatásait finanszírozza egészségbiztosító (no, nyilván nem a kötelező alapbiztosítás, hanem a kiegészítő, de akkor is). Ezzel szemben Magyarországon tavaly szeptember óta orvosi diplomával rendelkező hagyományos kínai orvos önállóan is praktizálhat, orvosként, akár Kínában, akár itthon szerezte meg orvosi és hagyományos kínai orvosi diplomáját, de tevékenységét egészségbiztosító nem finanszírozza. Ázsiában, ezen belül is Kínában pedig, a hagyományos gyógymód éppúgy az egyetemi orvosi képzés részét képezi, és szolgáltatásait egyaránt az egészségbiztosító finanszírozza. Végzettsége szerint lehet ott valaki hagyományos, tudományos vagy integratív orvos – attól függően, hogy mely területe(k)re képezte magát.

A fenti példán keresztül is látható tehát, hogy a magyar jogszabályi környezet korántsem tekinthető univerzálisnak, és bizonyos esetekben sokkal fontosabb az, hogy a hagyományvonal, amelyet a gyógyító képvisel, elismeri-e szakemberként az adott gyógyítót. Ráadásul a magyar jogszabályi környezet meglehetősen elavult: évtizedek óra semmit sem változott, noha az alternatív és kiegészítő gyógymódok valamint a mentális technikák és lélekgyógyász módszerek köre rohamosan bővült és bővül mind a mai napig.

Az tehát, hogy valaki nem szerepel a névjegyzékben, egyáltalán nem azt jelenti, hogy nem képes gyógyítani, és arról számlát adni. Adminisztratív és jogi szinten csupán annyi a különbség, hogy ő csak masszázs szolgáltatásról vagy egyéb személyi szolgáltatásról tud számlát adni, és jogilag elvileg nem vonható felelősségre gyógyítói tevékenységéért. Gyakorlatilag azonban mindenki felelősségre vonható azért, amit tesz, és egy gyógyító hitelessége a saját rendszerén, hagyományvonalán belül az internet segítségével szintén könnyedén ellenőrizhető. (Amúgy a fenti oktatási adatbázisokban ilyen jellegű képzésekre vonatkozóan is található információt, nem csupán a hivatalos, akkreditált képzésekkel kapcsolatban)

Mivel a Minden OK szemlélete alapvetően elfogadó valamennyi gyógyító irányzattal szemben, itt egy olyan adatbázist szeretnénk létrehozni, ahol valamennyi ellenőrizhető forrásból és rendszerben dolgozó gyógyító számára van hely: méltó hely arra, hogy megismertesse gyógyító módszereit.

 

***

Ennek a cikknek a megjelenését a tantermi és online természetgyógyász képzések, továbbképzések specialistája, a Konnektív Felnőttképző Kft. támogatta.

Köszönjük nekik! J

 

[1] Vonatkozó jogszabályok:

 

 

***

Tetszett Önnek ez a cikk?

Ide kattintva a Facebook-on is követheti

a Minden OK webportált és a Minden OK blogot!

Kapcsolódó alternatív és kiegészítő gyógymódok: